RÁTÓTI ZOLTÁN

A "mi lett volna ha." kezdetű felvetésekkel nehéz mit kezdeni, most mégis ezzel a kérdésfeltevéssel könnyítem meg a helyzetemet amikor a bemutatkozót írom.

Tehát: mi lett volna ha 14 éves koromban nem a "4way street"* című dupla nagylemezt kapom kölcsön, hogy fölvegyem ZK szalagos magnómra? A válasz: valószínűleg nem alakul ki a függőség attól a zenei irányzattól amit Neil Young képvisel.
A függőség már csak azért is könnyen kialakult, mert hosszú ideig ez volt az egyetlen lemez amit rögzíteni volt lehetőségem, így hallgatni is csak ezt tudtam. Aztán hónapokkal később a "Déjá vu"** került hozzám. (1974-et írunk, egy-egy lemez nagy kincs volt, nem volt könnyű kölcsön kapni sem)

Ettől kezdve nem létezett más zene számomra csak a "Crosbyék". Éjjel-nappal ezt hallgattam. A gimiben ment a versengés melyik a jobb banda : a Led Zeppelin? a Deep Purple? az Omega? a Fonográf? a Beatles? Rajtam kívül még egy srác ismerte el a világ legjobb zenekarának a Crosbyékat, a barátom, Fazekas Gyula. Ebben a "kisebbségi létben" küzdöttük végig a középiskolát, de kitaróak voltunk.

Elkezdtem gitározni is, csak hogy még több érvem legyen példaképeim nagyságának bizonyítására. "Zenész létem" ebből a gitározásból indult és a Velocipéd együttesen át idáig a NYS-ig vezetett.

Talán furcsa és érthetetlen, hogy egy színész miért nem a film a színház világából választ példaképet. Azt hiszem teljesen mindegy, hogy honnan, csak legyen példakép, és ha véletlenül zseni az illető..nos, akkor egy életen át lehet törekedni a tökéletesre.

*Crosby, Stills, Nash &Young - 1972
**Crosby, Stills, Nash & Young - 1970